A gyöngytyúk tojásának mind beltartalma, mind héjvastagsága lényegesen eltér a tyúktojásétól. Beltartalmi szempontból elsősorban a magasabb sárgája/fehérje arány, a nagyobb ásványianyag-tartalom és az alacsonyabb víztartalom érdemel említést.
A gyöngytyúktojás héja mintegy 1/3-nyival vastagabb és 3-szor erősebb, mint a tyúktojásé. Ezen tulajdonságainak köszönhetően a gyöngytyúktojás eltarthatósága lényegesen hosszabb mint a tyúktojásé!
Egyes források szerint a gyöngytyúkot kolostorokban a XIII. századtól, főúri vadaskertekben a XVI. századtól díszmadárként tartották. Paraszti gazdaságokban szórványosan a XIX. század végén, nagyobb arányban pedig a két világháború közötti időszakban terjedt el, főként a Duna–Tisza közén és a Tiszántúlon, tanyás gazdálkodási helyeken.
Magyarország az 1970-es években a gyöngytyúktenyésztés és -árutermelés terén Európa élvonalában szerepelt. A tenyésztés és szaporítás központja a Hortobágyi Állami Gazdaság volt, ahol 3 millió naposgyöngyöst keltettek évente. Az 1980-as évektől a gyöngytyúk tenyésztése annyira visszaszorult, hogy ma már csak génbankokban őrzött tenyészállományai találhatók Magyarországon.
